Nem szoktam könnyen feladni, de van az a pont…

Én harcos vagyok. Mindig harcos voltam, hatalmas szívvel. Olyan harcos, aki nagyon tud szeretni.

Soha nem volt szokásom semmiről könnyedén lemondani. És most fáj, hogy mégis meg kell tennem…

Nem siettem el a döntést, gondosan elemeztem a helyzetet minden oldalról. Van az a mondás más sorsáról meg a más cipőjéről. Hát én kipróbáltam a más cipőjét – a tiédet. Hogy megértsem mit miért csinálsz, mi az okod. Hogy megértselek téged.

Adtam egy második esélyt, hogy működjön köztünk. És egy harmadikat is kaptál. 

Én hiszek abban, hogy egy kapcsolatért dolgozni kell. Még akkor is, ha ez néha nehéz. Ezért harcoltam sokáig, mint egy oroszlán, míg te… te a kisujjadat sem mozdítottad. És tudod, én meg nem vagyok varázsló. Én léptem feléd, nem léptél. Kértelek, nem feleltél. Meg akartam menteni valamit azokból a kezdeti boldog pillanatokból, de te láthatóan rég elfeledted őket.

Így most ideje búcsút mondanom. 

Tudod, a franc essen beléd, nekem nagy és kedves szívem van, de azért nem vagyok kapcarongy. Vannak határaim. És mikor rendszeresen megsértik ezeket a határokat, akkor az én nagy szívem is bezárul. Én is megérdemlem, hogy szeressenek. Megérdemeltem a tiszteletet, a figyelmet, a törődést. Hogy értem is küzdjön valaki oroszlánként. 

A franc essen beléd, én soha nem akartam ezt. De nem hagytál választást.

A kulcsot a postaládában hagyom. Bár szerintem téged még ez sem érdekel. Túl nagy erőfeszítést igényelne tőled a figyelem. 

Forrás: miragemagazin.hu